Érdekes mozgásokat indított be a gáz- és atomenergiát fenntarthatóvá minősítő európai bizottsági javaslat a tagállamok körében. Kellemetlen helyzetbe hozta az épp csak felálló német kormánykoalíciót, Emmanuel Macron francia elnök pedig a keleti tagállamok érdekeivel összhangban érvényesítette országa szempontjait.
Joób Kristóf írása a Mandiner hetilapban.
Súlyos dilemma elé kerül az egyszeri német zöldpárti kormánypolitikus, amikor a zöldideológiai elkötelezettség, illetve a feltétlen, szinte már vallásos EU-pártiság szempontjai keverednek hirtelen. Most éppen ez történik az Európai Bizottság új taxonómiajavaslata kapcsán, amelynek értelmében az atom- és földgázerőművek is klímabarátnak minősülnének bizonyos megszorítások mellett.
Brüsszel az atomenergia kapcsán a francia álláspontnak kedvezett, a földgáz átminősítése pedig a németeknek pozitívum, figyelembe véve a két állam energiamixét, illetve a speciális német–orosz földgázkapcsolatokat. Az EB december 31-én közzétett tervezete az atomenergiát húsz, a földgázt pedig tíz évre javasolja átmeneti technológiaként a 2050-re tervezett európai karbonsemlegességhez vezető úton.
Az új energiabesorolás körüli vita megmutatta, hogy a helyzet korántsem ilyen egyszerű. A 180 oldalas koalíciós szerződés ellenére a baloldali–zöld–liberális új kormány nem igazán tudja, milyen Európa- és energiapolitikát akar képviselni. Még a németek által eddig preferált gázenergia kapcsán is sikerült ellentmondásos kormányzati kommunikációt megvalósítani – emlékeztet a Neue Zürcher Zeitung. A szabad demokrata párti pénzügyminiszter, Christian Lindner fontos áthidaló technológiának nevezte a gázerőműveket, a Zöldek által irányított gazdasági és környezetvédelmi tárca megkérdőjelezte ezt a minősítést is.
A német döntésképtelenség azonban már jóval korábban megmutatkozott. Az előző, kereszténydemokrata–szociáldemokrata nagykoalíció sem volt képes egységes álláspontot képviselni, mivel a baloldal által irányított környezetvédelmi tárca blokkolta a gáz fenntarthatóvá minősítését is.
Miközben az ügyben érintett három német tárca képtelen volt kompromisszumot kötni 2021-ben, Emmanuel Macron francia államfő, illetve Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök átvette az irányítást. Von der Leyen a bizottsági politika középpontjába állította a taxonómia módosítását, Macron pedig kilenc másik uniós tagállammal, többek között Magyarországgal és Lengyelországgal együtt arra szólította fel az EB-t októberben, hogy az atomenergia is kerüljön be zöldfinanszírozásra jogosult energiaforrások közé. Az őszi EU-csúcson a leköszönő Angela Merkel kancellár feladta ellenállását az atomenergia zölddé minősítésével szemben.
Az EU villamos energiájának a 22,8 százalékát adja az atomenergia, és míg Franciaországban 65, a németeknél csak 1,4 százalék ez az arány. A Bloomberg szerint Európa tévedett, amikor lemondott egy stabil, olcsó, alacsony szénkibocsátású energiaforrásról.
„Egyetlen dolgot tud jól csinálni, de azt csak a Herthánál.”
Európa egyik vezető hatalma került célkeresztbe.
Mindez az iráni külügyminiszter Le Monde-nak adott interjújából derült ki.
Megegyeztek Franciaországgal: az „egy be, egy ki” megállapodás értelmében bizonyos érkezőket visszaküldenek Franciaországba, cserébe az Egyesült Királyság ugyanannyi menedékkérőt fogadna be, biztonsági ellenőrzéseket követően.
Létrehoznak egy uniós tőkealapot, amellyel újjáépítenék Ukrajnát – természetesen az utolsó centig európai pénzből.
Hiába könyörögtek neki, hogy maradjon.
Persze nem rajta múlt; ő megtett minden gusztustalanságot, amit csak lehet, ám az elvi szilárdság kifogott rajta. Ami egyaránt jellemző Lévai Anikóra és Orbán Viktorra. Horváth K. József írása.
